Az feltűnt, hogy a fiam egyre többet költ a számlájáról, és az is, hogy egyre kevesebbet jár haza, de azt hittem, biztos barátnője lett, csak titkolja még valamiért. Na kiderült, hogy nem ezt titkolta, hanem azt, hogy alkoholista. Én pedig csak akkor jöttem erre rá, mikor már az alkoholizmus külső jelei is megmutatkoztak nála.

Nem nézhettem tétlenül, hogy tönkre teszi magát

Pláne, hogy időközben az is kiderült, hogy nem csak az alkoholra függött rá, hanem sajnos másra is. Felkutattam a neten az összes lehetséges megoldást erre, majd szerencsére találtam is egy nagyon jó központot, ahol kifejezetten ezzel foglalkoznak, hogy lehet kezelni az ilyen helyzeteket.

Ahogy olvastam, az alapítók egy olyan család, akiknek a fia ugyanilyen helyzetben volt, mint az enyém, és ő is tart bent előadásokat. Oh bent, merthogy van nekik egy bentlakásos programjuk, ami 28 napig tart és ezalatt intenzíven segítenek felépülni a betegeknek. Felhívtam őket és beirtattam a fiam egy konzultációra. Először nem akart elmenni, de megmondtam neki, hogy ha nem változtat ezen az állapoton kirakom otthonról, így meg is indultunk.

A beköltözés ellen végképp tiltakozott, de végül sikerült elérni, hogy bemenjen. Szerintem nagy hatással volt rá az, hogy a konzultáción a szakértők is megállapították róla, hogy alkoholista, és kicsit észbe kapott, mit csinál. Persze gondoltam tudta már az elején is, hogy kezdi bajba sodorni magát, csak nem tudom valamiért mégis belesüllyedt ebbe a verembe. Na mindegy is, a lényeg, hogy beköltözött.

Aggódtam, hogy ki fog szökni, vagy hogy nagyon meg fog törni bent, hiszen ott nem lesz lehetőség egy kis csalásra sem, és azért az nagyon megvisel egy függőt, ha hirtelen ilyen drasztikusan fosztják meg szenvedélye tárgyától. Azonban bíztam a szakemberekben, és ezt nagyon jól is tettem.

A bent lakása során időnként tudomást szerezhettem állapotáról, és minket is behívtak a központba. Ez persze teljesen opcionális volt, de kár lett volna kihagyni azokat az előadásokat, amiket a központ nekünk, hozzátartozóknak szervezett. Ezek során megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek családtagja ilyen helyzetbe került, és az előadások anyaga is nagyon hasznos volt.

A fiam teljesen más emberként jött ki

A szíve mindig is a helyén volt, viszont most olyan hálásan borult a nyakamba mikor kijött, hogy azt a pillanatot sosem fogom elfelejteni. Már egyáltalán nem látszódtak rajta az alkoholizmus külső jelei, és elmesélte, hogy mi történt vele bent, és én teljesen el voltam ragadtatva ettől. Nagyon jó, hogy ennyi féle programot szerveztek nekik és ilyen magas fokú ellátásban részesültek. Számomra is világos volt, hogy nagyon hozzáértő kezekbe adom a fiam, de hogy ennyire lelkiismeretesen és kitartóan végezzék bent a munkájukat, ahogy mesélte, arra nem számítottam.

Mióta kiköltözött kezd rendbe jönni az élete, már van kis barátnője is, aki nagyon aranyos, normálisan dolgozik és nem ivott azóta egy csepp alkoholt sem, máshoz meg pláne nem nyúlt. Azt mondja egy életre megtanulta a leckét, és azokkal a technikákkal, amiket bent megtanítottak neki sokkal nagyobb erő van a kezében, mint amit ezek a szerek adtak neki. Nagyon büszke vagyok rá és hálás vagyok a csapatnak, amiért ennyit segítettek neki!